Az októberi választásokat követően megbolydult a svájci politikai élet. Az legtöbb szavazatot kapott pártnak, az SVP-nek olyan szituációval kell szembenéznie, amilyen legalább 50 éve nem fordult elő az alpesi országban.

A közvetlenül a választásokat követő kormányalakítás Svájcban igen sajátosan zajlik. A végrehajtó hatalom (Bundesrat) a varázsformula, avagy Zauberformel szerint áll össze.
Ennek lényege, hogy az országosan legjelentőseb négy párt mindegyike politikai súlya alapján bizonyos számú helyet kap a kormányban.
A magyar rendszerrel ellentétben Svájcban a kormányt nem egészében, hanem a tagokat egyesével szavazza meg a parlament. Ennek lefolyása normális esetben a következő: a pártok megnevezik kiket jelölnek, a parlament pedig megszavazza őket. Így összeáll a hét tagú kormány, ami lényegében ellenzék nélkül végezheti feladatát, a törvények végrehajtását.

Idén azonban homokszem csúszott a rendszerbe. Az SVP, a Svájci Néppárt - ami politikai irányvonalát tekintve leginkább a magyar MIÉP-nek megfeleltethető, leszámítva persze a szomszédos országokkal szembeni területi igény teljes hiányát - ugyanis az eddigi rendszer romba döntésével vádolja a többi politikai erőt. Ennek oka, hogy az októberi válastások előtti kampányidőszakban több párt is határozottan kijelentette nem hajlandóak az SVP korábbi, igazságügyminiszteri posztot betöltő képviselőjét, - nem mellékesen a párt vezetőjét - Cristoph Blochert újra beszavazni a Bundesratba.

Az ügy háttere -
2003 és 2007 között Blocher Bundesratként (ezt a kifejezést Svájcban egyaránt használják a testület egészére és a tagok önálló megnevezésére is, ezzel is jelezve, mennyire összeforr a kettő) tevékenykedett. Véleménye sok esetben markánsan eltért, illetve szembe ment a többiekével, ami nem lett volna probléma, ha mindez a Bundesraton belül marad. A különböző nézetek ütköztetése ugyanis hagyományosan a testület zárt ülésein zajlik, az ott elfogadott döntéseket pedig a testület minden tagja egységesen képviseli a külvilág felé. Blocher azonban sok esetben  látványosan hangot adott különvéleményének, amivel rontotta a kormánytól megszokott egységes képet. Ezt a többi politikai erő megelégelte, és elhatározták, a következő választáson nem lesznek hajlandók a "bajkeverőt" újra beválasztani.

Erre a fenyegetésre az SVP reakciója óriási felháborodás volt. A párt kijelentette, hogy amennyiben a fenyegetést beváltják, azt részükről a varázsformula végének tekintik. Ebben az esetben egyáltalán nem kívánnak részt venni a kormányzásban, inkább ellenzékbe vonulnak.
Merész kijelentés ez egy olyan országban, ahol 50 éve nem létezik ilyesmi.

A választás -
A kompromisszumos megoldásairól híres svájci politikai rendszerben, a kemény fegyverváltások ellenére sokan úgy vélték, a fenyegetések csak a kampány megszokott, túlzó elemei, és az egész választás vége végül egy teljesen szokványos békés megegyezés lesz.
Ez azonban nem így történt. Mindkét oldal kötötte az ebet a karóhoz. Először is, az SVP nem mondott le Blocher jelöléséről, hiszen ő volt a párt erős embere, ráadásul a választási eredmények is igazolták népszerűségét. Ezt követően az ellentáboron volt a sor. Ha meg akarták őrizni hitelességüket (amit, az eredmény alapján úgy tűnik, Svájcban nem vesznek annyira félvállról, mint sok más országban), lépniük kellett. Pontosabban nemmel szavazni, amit meg is tettek.
Erre az SVP határozottan kijelentette, hogy betartja ígéretét, és ellenzékbe vonul, mivel a többiek sutba dobták az 50 éves szokást.
Ha csupán ennyi lenne, tiszta lenne az ügy. Mindenki betartotta, amit ígért. Csakhogy korántsem ilyen egyszerű az ügy. Az SVP által oly hevesen kritizált lépés, Blocher leszavazsa, ugyanis csak az egyik része a varázsformulához kapcsolódó kormányalakítási folyamatnak.

Amint fentebb írtuk, a parlamentnek, a tradíció szerint meg kellett volna megszvaznia a párt jelöltjeit. Blocher esetében ez nem így történet, a másik jelölt, Samuel Schmid azonban problémamentesen került be a Bundesratba. Ráadásul Blocher helyett is egy párttársát, Eveline Widmer-Schlumpfot választották meg. Így a párt a varázsformulának megfelelően kapott miniszteri posztot. Csakhogy eskütételüket követően mindkét tagot ki akarták zárni a pártból. Schmid esetén ez gyorsan sikerült is. Így viszont már nem volt meg a varázsformula. Szóval nem egyszerű a szituáció. És ahogy ez a politikában mindenütt lenni szokott ilyen esetekben, elkezdődött egy erjedés a pártban. A Blocher mellett szorosan kitartók a helyzetben a szabályszegést látták dominánsnak, ezért az ígéreteknek megfelelő ellenzékbe vonulást tartják az egyetlen megoldásnak. Ezzel szemben, Schmid vezetésével elkezdett formálódni egy másik csoport, akik túl nagy árnak látják, hogy egy személyes konfliktus miatt vonuljon ki a párt a kormányzásból. Ők tehát hajlandók lenyelni a békát, a pártvezér kigolyózását.

Május elejére a helyzet odáig jutott, hogy a pártból kizárt Samuel Schmid a hasonlóan gondolkodó pártprominensekkel egy új párt alapításán kezdett munkálkodni, miközben a szövetségi szintű SVP elindította a másik kormánytag, Eveline Widmer-Schlumpf kizárását megtagadó teljes graubündeni kantonális SVP kizárását az országos szervezetből.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.