Az előző posztban említett nemzetközi nyomás a svájci bankokon tovább erősödik, ezúttal déli irányból.

Olaszország pénzügyi hatósága az (egyetlen) olasz nyelvű kantont, Ticinot (Tessin) vette ezúttal célba, szinte minden lehetséges eszközt bevetve, hogy a helyi bankokban tartott, és gyanújuk szerint jelentős részben adózatlan vagyonokat visszaszivattyúzzák hazájukba.

Elszántságukat jól szemlélteti, hogy a svájci határátkelőknél infrakamerákat és fémérzékelőket helyeztek ki, valamint minden áthaladó járművet regisztrálnak. Ezzel az intézkedéssel az anyagi javak - készpénz, arany, értékpapírok, drágakövek - fizikai kiáramlásának próbálnak gátat vetni.

Ezen kívül persze más frontokon is megindult a küzdelem az adócsalók (vagy ahogy a svájci jog nevezi azon részüket, akik csak szimplán nem fizetik be vagyonukból az államnak járó részt: adóelkerülők) ellen. Nemrégen két forrásból is nyilvánosságra került egy sor olasz polgár személyes adata, akik vagyonukat Svájcban tartották. Egy hosszú lista egy svájci vagyonkezelő, Fabrizio Pessina számítógépéről származott, ami akkor került a hatóságok kezébe, amikor Pessinát útban Malaga felé Milánó Malpensa repterén őrizetbe vették. Egy második, az előbbi listájához hasonlóan több száz nevet tartalmazó lista augusztusban az UBS-től jutott el a hatóságokhoz, amit a bank igyekezett úgy beállítani, hogy ez csupán olaszországi tevékenységét érintő ügy, és semmilyen hatással nincs a bank nemzetközi tevékenységére.

A fenti két eset része az olaszok adócsalók és az őket segítő svájci bankok elleni stratégiájának, amit egy ticinoi bankár "terrorpolitikának" nevezett. A már említett kameraerdő mellett drákói büntetések bevezetésével és a pénzügyi bűncselekmények felderítésére specializálódó különleges akciócsoport felállításával igyekznek a hatóságok a körülbelül 600 milliárd euróra becsült, adózatlanul Svájcban tartott olasz vagyon nyomára bukkanni. Giulio Tremondi olasz gazdasági miniszter szerint Lugano pénzügyi központ szerepének is véget kellene vetni.

A stratégia azonban nem a fenyegetés és a büntetés eszközeivel próbál eredményre jutni, hanem az angolul "carrot and stick" (magyarul nagyjából "mézesmadzag és korbács") nevű módszer részeként menekülési utat is kínál a jó útra térni szándékozóknak. Ez a "scudo fiscale" elnevezésű adóamnesztia keretében ölt testet, ami az adózatlan vagyon mindössze 5 százalékára korlátozza a büntetést azoknál, akik december 15-ig jelentkeznek. A rendeletet az olasz parlament ráadásul nemrég az egyszerű adóelkerülés mellett a csalás és a mérleghamisítás eseteire is kiterjesztette. Emellett a bűnbánó polgároknak teljes anonimitást garantálnak, ami lényegében a pénzmosás elleni szabályozás felfüggesztését jelenti.

Luganoban egyre nő a bizonytalanság. Az ügyfelek jelentős része érdeklődik, hogy milyen haszonnal járhat, ha valaki élni kíván az amnesztia kínálta lehetőséggel. A bankok eközben nehzen tudnak tanácsot adni, hiszen a rendelet célzottan ellenük irányul, ráadásul a pontos szabályozási keretek folyamatosan változnak.

Egyes becslések szerint az intézkedéscsomag a jelenleg Ticinoban őrzött vagyonok 30-40 százalékának repatriálásával járhat, ami jelentős fenyegetést jelent a kantonban pénzügyi tevékenységhez kapcsolódó 9000 állás nagy részére. A kantonban az olasz szabályozást, aminek értelmében az amnesztiát igéynbe vevőknek vagyonukat svájcból haza kell vinniük, teljes mértékben disztkriminatívnak találják, ugyanis hasonló köelezettség EU-tagállamokban tartott pénzekkel szemben nem áll fenn. Ezt azért sérelmezik, mert Svájc ugyan az EU-nak nem, de az Európai Gazdasági Térségnek tagja, ami annyit jelent, hogy a gazdasági jellegű szabályok rá azonos módon alkalmazandók, mint más tagállaokra. Az olaszok viszont, adózási szempontból egyáltalán nem tartják diszkriminatívnak a rendeletet.  

A nagyfokú felháborodás ellenére azért egyelőre nem szükséges temetni Ticino bankjait, mivel van azért egy megoldás az amnesztia igénybevétele - vagy másképp a szabályos olasz adózás - és a svájci vagyonőrzés kombnációjának fenntartására, mégpedig úgy, hogy a vagyont egy olasz vagyonkezelő vagy biztosítótársaság könyveiben szerepeltetik, fizikailag viszont Svájcban marad. Ez a megoldás csak abból a szempontból jelenthet problémát, hogy az ügyfelek közül csupán azok számára éri meg, akiknek így őrzött vagyona meghaladja a 400 000 eurót. 

A forrásként szolgáló cikk az nzz.ch -n jelent meg, és itt németül közvetlenül elérhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.